Job 39

Folytatás: az állatok világában nyilatkozó csodák Isten bölcsességét tanusítják

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; ^a1Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? ^b 2Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? ^c 3Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? ^d 4Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? ^e 5Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. ^f 6Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. ^g 7Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, ^h 8A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? ⁱ 9Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. ^j 10A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. ^k 11Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? ^l 12Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 13Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? ^m 14Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? ⁿ 15Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? ^o 16Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! ^p 17És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. ^q 18Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; ^r 19Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. ^s 20De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 21Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? 22Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! 23Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. ^t 24Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; 25Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: ^u 26Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. ^v 27A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 28A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? ^w 29A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? ^x 30A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. ^y